Ezek szerint enyém a megtiszteltetés, hogy megírjam az első cikket. Nem is húznám tovább, nem fogok felesleges köröket futni a téma körül, hisz ez nem egy olyan dolog, amit alaposan le kell írni meg kell ismertetni az emberekkel, hisz elvileg mindenki találkozik majd vele élete során. Ez pedig nem más, mint az érettségi. Igen nem írás, nem humoros, de igen lényeg pont minden ember életében. A mafla kis diák tanul négy-öt évig- attól függően milyen osztályba járt és hányszor bukott- a tanárok már az első gimis évben azzal riasztgatják a nebulókat, hogy tanuljanak, hisz négy év múlva életük egyik legnagyobb megmérettetése előtt állnak. Minden általuk fontosnak ítélt téma előtt ilyen hangzatos csokrot szőnek egyébként nem túl érdekfeszítő előadásuk kőré. Ezek utána nincs is miért csodálkoznunk, hogy mire a diák eljut ama év májusához sikeres bizonyítvánnyal a kezében a gyomra görcsben, torkában gombóc és legszívesebben elmenekülne.
Mintha a tantestület direkt arra menne, hogy megfélemlítse őket, ezzel ösztönözve őket a tanulásra. Én ennek nem látom sok értelmét, első és legfontosabb okom az lenne, hogy akinek fontos a tanulás, és már össze is állt a fejében mihez szeretne kezdeni az életével az úgysem fogja ellébecolni azokat az éveket. Akik pedig csak azért mentek gimnáziumba vagy középiskolába, mert tankötelesek még... hát teljesen mindegy. Mondhatnánk úgy is, hogy ők a melegedő miatt vannak ott.
Ez az egyén dönti el, és teljesen mindegy, hogy a mások oldalon álló tanár mit tesz, akkor is azon az egy emberen fog múlni.
Minden középiskolás rettegve ejti ki a száján az érettségi szót- az értelmesebbje - teljesen mindegy milyen tanuló az illető az évek alatt annyiszor sulykolták beléjük, hogy félni kell tőle, hogy nem is tudnak másra gondolni.
Emlékszem mikor nekem kellett letennem azokat a vizsgákat, én egyetlen egytől tartottam, a kedvenc tárgyamból emelt szintet kollokváltam idegen iskola, idegen tanárok, A szóbeli előtt pedig úgy éreztem semmit se tudok. végül ebből a tárgyból kaptam a legjobb eredményt.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy így visszanézve, és átértékelve a dolgokat, ha adhatnék egy tanácsot az akkori önmagamnak a tanulj többet mellett azt mondanám, hogy nem olyan, mint amilyennek tűnik. Szörnyet csináltak ebből az egészből. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy mindenki dobja a sarokba a könyveit, hisz ígyis-úgyis sikerülni fog. Nem, azt akarom mondani, hogy nem olyan borzasztóan rettenetes, nem esz meg. A tanárok - jobb esetben, hisz nálunk demonstrálni akarták, hogy az iskola összevonásnak volt értelme, így a saját tanáraink húztak le minket, élén az osztályfőnökünkkel - azért vannak ott, hogy kiszedjék belőled, amit tudsz nem arra kíváncsiak, hogy mit nem tudsz. Erre csak egy újabb személyes példát tudnék mondani, azon a bizonyos emelt szintű szóbelin, remegő végtagokkal vártam a folyosón, és minden perccel jobban izgultam, hisz én voltam az első. Gondoltam, magamban, hogy az elején még jobban figyelnek, minden apró tévesztés feltűnik nekik. A dolgot pedig tetézte, hogy a három vizsgáztató úriember igen mogorvának is tűnt.Aztán az utolsó pillanatban ez az egész megfordult, és hihetetlen lazaság lett úrrá rajtam, talán azért, mert tudtam nem ismernek, de emlékszem, hogy attól lettem igazán nyugodott mikor eszembe jutott, hogy ga bődületes nagy badarságot hordok össze, és felhúzom őket, akkor azok még jobban megjárják, akik utánam következnek. Szóval mindenki.
Tehát behívtak - engem és még két áldozatot - kidolgoztuk a tételeket, mondhatjuk, hogy szerencsésen húztam. Bár nem sok mindent tudtam leírni, így annak érdekében, hogy azt lássák vadul körmölök elkezdtem virágokkal telerajzolni a papírt. Aztán hirtelen dörmögtek, hogy én jövök, a kis pepita fecnimmel kisétáltam eléjük, és elkezdtem beszélni. Az A tételem - több részből állt, pontosan négyből- egyik részéről semmit sem tudtam, fogalmam se volt, hogy van olyan. Mikor ehhez a részhez érkeztünk magabiztosan rávágtam, hogy szerintem ilyen nincs, ők pedig azonnal rávágták, hogy helyes. (Persze azóta már utánanéztem a dolgoknak, és tudom, hogy miről is van szó.) Az egyik legjobb szóbelim lett, majd mikor át kellett nyújtani a vázlatom, ők rápillantottak a kis rétre, mosolyogtak és elengedtek. Tehát innen is köszönöm annak a három tanár úrnak, akikben ilyen kellemesen csalódtam és megmutatták nekem milyennek is kellene lennie egy igazi érettséginek.
Ezt a példát csak azért hoztam, hogy megmutassam nem csak a levegőbe beszélek és tényleg így van. Rettegtek, azt gondoljátok ez életetek azon szakasza, ami a legnagyobb borzalom és sosem akarjátok újra átélni. Nem, ez semmiség. Miután túl lesztek rajta rájöttük, hogy ez csak egy apró lépés volt az úton, nem pedig a fele út. Mikor sikeresen bekerültök egy felsőoktatási intézménybe, vagy tanfolyamra, teljesen mindegy. Hősnek fogjátok érezni magatokat, azt gondoljátok legyőzhetetlenek vagytok, és sikerült. Úgy gondoljátok hogy miután sikerült megcsinálnotok az érettségit, már bármi sikerülhet. Hajtson is! A világ, amibe csöppenni fogtok teljesen más lesz, ott már rajtad múlik minden. Nem lehetnek kifogások, nem fog érdekelni senkit miért nem tudtad megcsinálni. Ott teljesítened kell. Ez lesz az a korszak, mikor már elengedik a kezeteket, és nektek kell megmutatnotok, hogy van helyetek a világban. Küzdeni, harcolni, elbukni és felállni. Emlékeket gyűjteni, csiszolódni, emberré válni.
