A mai kis cikkem az inspirációról fog szólni, valószínűleg őt nem igazán kell bemutatnom senkinek ugyanúgy, ahogy az előző témát sem, hisz úton-útfélen belebotlunk. Mégis csak nagy általánosságokban beszélnek róla, így úgy gondoltam itt az ideje, hogy ezt is atomjai szedjem.
Az inspiráció (sugallat, ihlet, késztetés), a lelki és szellemi tett egyik mozgatórugója, ami a kreativitással járó alkotókészség révén innovációt, azaz szakmai fejlesztést, vagy gyakorlatban is megvalósuló újításokat eredményez.
Mondhatnák, hogy miután elolvassák ezt a mondatot minden tiszta és világos lesz, én ebben nem lennék olyan biztos. Először is magát az inspiráció szót leginkább azok használják, akik valamilyen művészeti ágban tevékenykednek, Gondolhatunk itt magunkra is, ülünk otthon és egyszer csak bevillan valami szikra. Ismerős igaz? Én viszont nem szűkíteném le kizárólag erre a területre, hisz bármibe vihetünk egy kis kreativitást, egyediséget. Véleményem szerint ez sokkal inkább tőlünk függ, mintsem attól, hogy éppen miben tevékenykedünk.
Az élet bármely területén tevékenykedjünk is mégis mi állít meg minket abban, hogy belevigyünk egy kis egyediséget? Hogy inspiráljuk akár saját magunkat is. Nem azt mondom, hogy ezt minden egyes nap meg kell tenni, hisz az egy kicsit olyan lenne, mintha megerőszakolnánk. Számomra ebben az a nagyszerű, hogy akkor jön mikor nem számítunk rá. Nincs beütemezve, nem készülhetsz fel rá, mégis hatalmas segítség, öröm lehet.
Itt van például ez a bejegyzés is kétszer ugrottam neki, mire sikerült a végére a végére érnem, hisz valahol a közepe táján elveszett az inspirációm. Hát nem mulatságos, és érdekes? Hogy egy cikkben, mely pont erről szól hirtelen elfogy. Nekem nagyon tetszik.
De hogy egy itteni példát hozzak: egyre több olyan bejegyzés születik a blogspoton is, amelynek címe inspiráló kiskutya, kiscica. Nem is ez a lényeg, de a bejegyzés szerzője szorgosan keresgéli a képeket, gifeket esetleg idézeteket, amelyekről úgy gondolja inspiráló. Ez az ő személyes véleménye, tehát olyan poszt fog születni, ami számára mindenképpen érdekes, és ösztönző. De mi a garancia arra, hogy ezt mások is így látják? Hisz ahány ember annyi nézőpont. Épp ezért sokáig nem is értettem ezeket a bejegyzéseket, mert számomra nem rendelkeztek semmilyen plusz töltettel. Nem éreztem azt rájuk pillantva, hogy nekem most azonnal alkotnom kellene valamit. És ebben a gondolatfelhőben úszva úgy gondoltam ez teljesen értelmetlen. Mert hát ott a címben, hogy mi a célja, és akkor ez nálam mégsem működik. Aztán ezt inkább nem mondtam ki, hisz pár perc, néhány nagyobb lélegzetvétel után rájöttem, hogy ezeknek igenis van értelme. Megláthatjuk milyen a szerző, mi az, ami őt megmozgatja, mi készteti alkotásra, és ez jó. Így akarva-akaratlanul is megmutat egy darabkát magából.
Hogy milyen lenne az én bejegyzésem? Nem tudom... úgyis abban a pillanatban dönteném el, hisz annyi minden befolyásolna a hangulatom. a környezetem, hogy mit szeretnék kifejezni. Sok-sok tényező.
Nem is igazán akarom ezt tovább ragozni, hisz úgy érzem a lényege, az eszenciája benne van. Bármi lehet inspiráló, bármiből meríthetünk ihletet, bármikor jöhet az a sugallat a lényeg, hogy nyitottak legyünk a világ dolgaira. Mi döntünk, rajtunk áll, hát legyen egyedi és különleges.
